Ha visszatekintünk az általunk szinte ösztönösen felhasznált földgáz múltjába, akkor egész méretes ökológiai lábnyomot találunk. A földgázt alkotó különböző gázok és a kőolaj kinyerése komoly mennyiségű szennyező anyag kibocsátásával jár és sokszor majdnem érintetlen természeti helyeken építik fel a tornyokat.

A kínaiak már időszámításunk előtt földgázt használtak templomaik megvilágítására. A gázt bambuszcsöveken vezették. Ez volt az első példája a földgáz szervezett kitermelésének és vezetésének.

Az erőművek, melyek mindezek továbbításáról, kezeléséről gondoskodnak szintén olyan épületek, melyeket joggal nem szeretnénk a szomszédunkban látni. Valakinek viszont mégiscsak a szomszédságában lesz, megaztán a károsanyag kibocsátás hatása több száz kilométerre igazolható. A csőrendszerek beszelik a kontinenseket, mindenhol beleavatkozva az ökoszisztémába. Végül elégetjük a gázt, és a szén-dioxid égéstermékét kipufogjuk saját légterünkbe, ahonnan levegőzünk és amely által az üvegházhatást erősítjük.

Ha e hátrányokkal gondolatainkban megvizsgáljuk, hogy tudnánk-e kényelmünket, igényeinket akár nem is feladva csökkenteni ezeken a hatásokon, találunk pár praktikát:

– bizony legtöbben hajlamosak vagyunk a fűtést kényelmes hőmérsékletre állítva hagyni akkor is, amikor huzamosabb ideig nem is vagyunk a helyiségben, otthon, vagy a munkahelyen. Főleg egy termosztát beállítása, beprogramozása tűnik egyszerű és egyszeri feladatnak, de a gázkonvektorok egymozdulatos visszatekerése sem borzasztó teher. Ráadásul az anyagi hatása is érezhető, akár ötszámjegyű összeg havonta.

– egyre több otthonban kerül kiépítésre melegvizet tároló kazánok, bojlerek. Ezek addig tartják melegen a vizet folyamatos gáz (vagy áram) használattal, amíg ki nem kapcsoljuk ezt a funkciót. Tehát akkor is fogyasztjuk a gázt, szennyezzük a környezetet, amikor nem is használunk meleg vízet. Visszavéve a kazán melegvizes hőfokát használaton kívül, illetve lekapcsolni a bojlert nem akkora megterhelés, mint amekkorát a bolygónak kell elviselnie a mozdulat nélkül.

– belegondoltál már, hogy milyen melegre állítsd kazánodon a vízhőmérsékletet? Legtöbben azt sem tudjuk, hogy állítani lehet. „Egyszerűen keverek hideg vizet a meleghez és úgy pont jó lesz mosogatni, fürdeni”. Ez esetben azonban a kazán, vagy a bojler feleslegesen melegíti fel a vizet használati hőfok fölé. Célszerű úgy állítani a kimenő melegvizet, hogy az a legforróbb felhasználási hőfokot pont fedezze. Ez általában a mosogatási forró víz: 40-45 fokos.

– hab a tortán, ha cirkóval rendelkezvén a fűtési, ún. előremenő vízhőfokunkat is ismerjük. Ha nincs zord tél, nem szükséges olyan meleg vizet pumpálni a radiátorokba, minden készüléknek és háztartásnak van egy optimális hőfoka, amit gyakran figyelmetlenül túllépünk.