Az elektromos áramot használó tárgyaink száma végtelen, minden pillanatban párhuzamosan tucatnyi fogyasztó szolgálja kényelmünket. Legyünk őszinték, olyannyira hozzászoktunk, hogy nem is gondolkodunk el egy-egy égve hagyott lámpa, konnektorban hagyott töltő, bekapcsolva maradt gép, főzőlap hatásán. Pedig könnyen lehet ez ökológiai lábnyomunk egyik ujja.

Az elektromos áramot zömében nem megújúló energiaforrásból nyerik, hanem fosszílis energiahordozókat bőséggel felhasználó és a folyamat során káros anyagokat a levegőbe, környezetbe juttató erőművekben hozzák létre. Ezeknek az erőműveknek a létrehozása már önmagában szédületes környezetpusztító hatással van, s aztán az üzemeltetés során se csökken a gigászi öko lábnyom.

A hatalmas, vibráló nagyfeszültségű kábelek behálózzák a Földet, erdőirtásokat, madár és repülőbaleseteket okozva, nem beszélve az áramütést szenvedő városiakról. A zsinór végén pedig sokszor ott vannak a mind gyártásukban, mind használat utáni életükben (szemétként) akár évszázadokra, évezredekre szennyező anyagok.

A mérleg másik oldalán pedig az órákra égve felejtett villany, a forróságig túlfogyasztott töltő, az intenzív mosó-, mosogató- és szárítógép használat, a magára maradt TV, számítógép, hangeszköz. A lista hosszan sorolható és persze több területen úgy érezzük megfelelünk magunk elvárásainak, azért mindenki saját serpenyőjében van még jópár könnyen kiejthető elem. Olyanok, amelyekbe jobban belegondolva úgy érezzük, hogy nem éri meg a miattuk gyakorolt környezetszennyezésünk, pusztításunk.

Legyünk tudatosak a mindennapjainkban, az otthonainkban is, mérjük fel, hogy egyes tevékenységünk, apró tettünk, némely tárgyunk, rutinmozdulatunk milyen ökológiai lábnyommal bír! Pár hét odafigyelés már egy minőségi változást hoz, ami nekünk magunknak és a természetnek is öröm lesz.