Vásárlás közben döntéseket hozunk. Állunk a polcok előtt, és valamilyen szempont szerint kiválasztunk egyes termékeket. Talán nem is tudatosítjuk, miként született meg a döntésünk. Ha viszont egy fokkal figyelmesebben járunk el, nagyon sok jót tehetünk a világgal. A kulcsszó a tudatos fogyasztás.

Kicsit mélyüljünk el a sajtpultban. Előre felvágott egyenlőtlen darabok fekszenek előttünk, különböző fajtájúak, csomagolásúak. A választásunknál nyilván számít az, melyik ízt, jelleget szeretjük, de ezen túl az is, milyen gyár terméke és mely országból származik. Ilyenkor nem csak azt figyeljük, hogy frissnek tűnik-e a sajt, de azt is, mekkora a súlya és mi az ára. Annyit akarunk venni, amely el is fogy, mielőtt megromlana.

Ha már azt tudatosítjuk magunkban minden vásárlásnál, hogy szükségünk van-e arra a termékre, nagy lépést tettünk előre. A fogyasztásunk az elmúlt évtizedekben ugyanis folyamatosan nőtt. Ez a folyamat egy olyan gömbre hasonlít, amelynek belsejében a beszerzett tárgyak vannak, a gömb felülete pedig az újabb árucikkek utáni vágyat jelképezi. Ahogy tehát nő a tárgyi tulajdonunk, úgy tágul a gömb és vele együtt annak felülete. Épp így lesz egyre erősebb a pszichés késztetés a vásárlásra.

A gyorsuló fogyasztás rengeteg szereplő érdeke, és ők állandóan finomítják technikájukat. Egyre profibbak abban, hogy marketinggel, személyre szabott kiszolgálással, olcsó árakkal és könnyű hitelekkel segítsék a folyamatot. Ennek következtében otthonainkban, irodáinkban egyre több tárgyat halmozunk fel, amelyeket sosem használunk, vagy bontatlanul hajítunk ki szavatossági idejük lejárta után.

Az emberiség boldognak tartott része már nem szükségleteit fedezi, hanem a jólétét gyarapítja. Ez pedig át sem gondolt negatív következményekkel jár természetre, állatra és emberre nézve. Szükségtelen mértékben fogyasztjuk a Föld tartalékait, szorítjuk vissza az érintetlen természetet, és veszélyeztetjük ezzel növények és állatok kipusztulását. És egyre könyörtelenebbül bánunk a fogyasztás élő nyersanyagával, valamint az árucikkeket előállító emberekkel.

A tudatos vásárlás azt ígéri, hogy ebből az ördögi körből ki lehet lépni úgy is, hogy nem az ősember barlangjában húzódunk vissza. Íme a lehetőségeink:

1. Használjuk a józan paraszti eszünket: legyen az vásárlás vagy egyéb beszerzés, gondoljuk át, hogy valóban szükségünk van-e az adott termékre. Emlékezzünk vissza, hogy legutóbb mennyi étel volt elég, vagy mennyit használtuk az újabb háztartási vagy szórakoztató-elektronikai gépet.

2. Engedjük ki a bennünk élő nyomozót: vásárlás előtt derítsük ki, miből van az adott termék, milyen körülmények között és hol készült. Törekedjünk arra, hogy természetes módon, fenntartható termeléssel előállított, könnyen feldolgozható alapanyagokból legyen a kiszemelt árucikk. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy mi lesz a termék utóélete, milyen könnyen lebomló, vagy újrahasznosítható.

3. Űzzünk sportot a termékhasználatból: ha már úgy döntöttünk, hogy márpedig kell nekünk az adott árucikk, akkor a vásárlást indokoljuk utólag a termék elfogyasztásával vagy maximális kihasználásával.

4. Adjuk tovább, aminek még értéke van: sok árucikk időtartama hosszabb, mint ameddig nekünk szükségünk van rá. Ilyenek a gyerekdolgok és a bútorok, de adott esetben használt ruhák is. Nem kell rögtön adakozni, azzal is sok jót teszünk, ha jutányosan túladunk rajtuk. A felesleget pedig ajándékozzunk el. Ne dobjunk ki élelmiszert, ez legyen a célunk.

5. Ha mindent betartottuk, mutassunk példát másoknak is: járjunk elől az öko-tudatos életformánkkal és bátran beszéljünk a mögöttes hatásokról, összefüggésekről barátainkkal, családtagjainkkal, munkatársainkkal. S legfőképp, adjuk át értékrendünket gyermekeinknek.

Nem csak az a kérdés ugyanis, hogy anyagilag megéri-e a vásárlás, vagyis a dolog előnye fedezi-e az érte járó pénzemet (többnyire munkámat), hanem az is, hogy megelőzi az előny azt a kárt, amit a természetnek okozok vele. Korábban a pénzköltés határt szabott, de az emberiség egyre emelkedő anyagi színvonalon él, így beszerzéseink pénzügyi korlátja is egyre tágul. Ha nincs egyéb kontroll,  akkor egyre több dolog lesz, egyre nagyobb környezeti teherrel. Ha nem tudatosítjuk a természetre és önmagunk pszichéjére gyakorolt hatást és nem korlátozzuk tudatosan azt, akkor könnyen saját ökológiai lábnyomunkkal tapossuk agyon saját magunkat.